Beee away

Bárányok közt járja egy régi mondás, még egy mondás a sok közül, mely szerint igazán jót beszélgetni azzal nehéz, akivel nem értünk egyet, sőt álláspontjaink leginkább szöges ellentétben állnak egymással. Azonban, ha sikerül megtalálni a közös hangot, akkor mindkét fél sokat profitálhat a dologból.

Az is elég tiszta alakot öltött, hogyha valaki rossz, más véleménye van rólunk, vagy a környezetről, vagy a világ bármely dolgával kapcsolatban, akkor az nem jelent megoldást, hogy kizárjuk őket az életünkből.

Bárányok békés szövetsége egytért abban, hogy a fenti lépéssel kis mértékben se lehet javítani a helyzeten, sőt inkább csak destruktív, romboló hatása van. 

Hiszen, ha kizárjuk őket az életünkből,. esélyt sem adunk arra, hogy megismerjenek, mi megismerjük őket, és a közöttünk húzódó lövészárkot betemessük. Ezen felül elutasító viselkedésünk erősítheti a másik gondolatvilágát, előítéletét, hiszen csak elutasítást, ne adja bárány lefarkasozást kap.

Beeeismeret

Manapság, ha az emberek a bárányokra gondolnak, akkor elöttük egy békés, nyájas élőlény képe rajzolódik ki. Ami valóban igaz is, azonban tudni kell, hogy nem volt ez mindig így. Sok bárányharapás szolgál örök emlékül ezeknek az időknek.

Bárány körökben járja egy mondás, egy elgondolás, mely szerint élve a báránybégetés is kacagásnak hangzik.

Legfontosabb dolog az életben az, hogy mindenki megismerje önmagát, tisztába legyen önnön képességével, és megtalálja magában a mit-miért örök kérdéssorra a választ. Ezért ezen az úton járva elég nem törődömnek, önzőnek túnhetnek, mintha minden körülöttük forogna. Az sem kizárt, hogy valójában.

Azonban, ha nem tudja valaki, hogy ő ki is valójában, akkor hogyan tudna bárki, bármi mást elogadni, segítséget nyújtani.

Másik dolog, hogy befogadniu, elfogadni sem tudnak semmit, hiszen nem tudják mire van szükségük egyáltalán, mit akar tőlük a másik, akkor is, ha csak segítő kezet szeretne adni.

Mindenkinek végig kell járni az önismeret rögös útját, de szerntem erről volt már többször is szó, de nem árt az ismétlés, főleg, ha a bárányok hallgatnak, és csak farkasüvöltés hallatszik a távolból.

---

Foto by

Boldog beeekeidő

A glenkilli bárányok mindig is értetlenkedve fogadták azt, hogy más teremtményei ennek a földnek, ahol ők is élnek nem képesek, vagy csak nagyon nehezen, akkor is rövid időre, hogy boldogan élvezzék az életet.

Hosszas beszélgetéseken. és vitákon túl arra a megállpodásra jutottak, hogy a boldogság elérésének egyetlen akadája van, egy szófordulattal élve: maga az ember.

Sok teremtménye ennek a földnek nem megélni, hanem megérteni akarja a boldogság titkát, és fejben akarja az elérni, aminek a valószínűsége elég alacsony, mondhatni nulla. Mindent tudni akar, mi mért és hogy történik.

Ha az adott pillanatban éppen boldog is, és észreveszi magán, elkezdi keresni az okokat, hogy miért történt ez meg. Egészen addig keres-kutat, amíg az érzés elszáll, vagy talál valami okot arra, hogy ne legyen az.

Valamint a gondolatban talált, okkal létező boldogság oka egyszer elmúlik, és akkor okafogyottá válik a boldogság, mint olyan?

Ezzel szemben a bárányok békésen legelnek a mezőn, isznak a folyó vizéből, és hagyják, hogy a boldogság megtalálja őket, és gondolanul, együtt élvezzék a föld nyújtotta örömöket.

Beeegó

Elmondható ezekről a szeretni való állatokról, hogy az aranyosság faktorukon túl elég önfejűek tudnak lenni, ami talán abból is adódik, hogy elég közeli ágon rokonok a kosokkal.

Makacsságuk mellett elég kitartóak is tudnak lenni, és nem hajlandóak elfogadni semmiféle segítséget sem. Hiába minden jó szándék, akarat, és a nyilvánvaló tény, hogy ez így nem fog menni.

Nem hajlandóak, nem tudnak segítséget kérni, de még elfogadni sem.

Sokszor a felajánlott segítséggel se tudunk mit kezdeni. Úgy érezzük megalázó, hogy kevesebbek leszünk tőle.

Ezt a képességet ugyanúgy meg kell tanulni, mint bármi mást az életben. Valószínűleg az egónak nem könnyű meghajolnia, és elfogdni azt, hogy nem képes mindenre egyedül is, hogy segítségre szorul.

Aki annak előtte lebecsmérlően nézett azokra, akik bizonyos helyzetekben egyedül boldogulni képtelenek voltak, lehajtott fejjel sompolyog oda, és teszi meg az első lépést.

Köszönöm!

Beeerággal jöttem

Nem kell olyan nagyon a távoli múltba tekinteni, ha példát szeretnénk hozni a farkasok és bárányok között fennálló nem túl barátságos viszonynak. A mostani gyerekek meseként ismerik ezeket a történeteket, melyek valóban megtörténtek.

A két faj közötti viszonynak történelmi, sőt evolúciós gyökerei vanak, hisszen a táplálkozási más pontjain foglalnak helyet, és mégis találkoznak, ami nem tesz igazán jót a baráti viszony megteremtésének.

Kijelenthető, hogy a bárányok nem szeretik a farkasokat, hiszen megeszik sorstársaikat, más bárányokat.  A túlélés, és a farkkal fennálló ellenszenv miatt a bárányok mindenféle trükkökkel, praktikákkal keserítik meg a fenevadak életét.

Tehát elmondható, hogy nem csak a bárányoknak vannak negatív érzelmeik a farkasok irányában, de a farkasok is mély izzó gyűlölettel viselkednek bolyhos állatok felé.

Így volt ez bárányemlékezet óta. Egészen addig, amíg az egyik bárányban fel nem merült a kérdés, hogy mi mitől vagyunk jobbak a farkasoknál, ha ugyanúgy negatív érzelmekkel, gyűlölettel fordulunk feléjük?

A mi gyűlöletünk, érzelmeink miért lennének másik, jobban elfogadhatóak, mint egy másik falka hasonló megnyilatkozása?

Persze ez nem azt jelenti, hogy most a két fél egymás keblére borulva szedegeti a réten a virágokat, de a negatív érzések helyét átvette a megértés, elfogadás, ami azért lássuk be elég nehéz, hiszen a szemben álló érdekek ssznte feloldhatatlanok. Viszont talán már nem azt látjuk egymásban, hogy nekünk akarnak ártani, hanem saját megélhetésük miatt történik meg. 

Egymásra mutogatás helyett, átveszi a helyét valami, talán tisztelet a másik irányában.

Próféta

Egy bárány se lehet próféta saját legelőjén. Mindig lesz valaki, aki irigykedik rá, nem érti meg, farkast kiált, és a történelmi tanulságok szerint vagy elűzik, vagy mártír halált hal.

Akármilyen jó szándék is vezeti a bárányt népe jó útra való térítése során, az ugyanúgy vezethet a farkas szájába is.

Egyrészt, bármilyen szép szavakkal írja le a lelkipásztornak nyírt bárány az igét, bégetése mégsem biztos, hogy érző fülekre talál, hisz egy-egy bégetés más tartalommal bír. Ezzel talán valamennyire összefügg, hogy az közvetíteni kívánt gondolatok nem biztos, hogy egyeznek a fogadó fél gondolatvilágával, s így jó szándékunk verekedésbe torkollhat. 

Valamint az önkéntes prófétákból önkényesek lesznek, ha szent szavaikat akkor is le akarják nyomni a bárány torkán, ha nem kíváncsi rá, esetleg más szellemi szinten áll. Szerintem erről a malacok tudnának mit mesélni.

Fontos tudnivaló tanulófélben lévő próféták számára, hogy ha a tanítvány megérik a tanok befogadására, akkor megtalálja a mesterét is. Ehhez kapcsolodóan fontos lecke, hogy nem konkrét útmutatásokat adjunk, hanem, hogy a felmerülő problémák miért jelentkeznek, mit jelentenek, hogyan lehet kezelni.

Az utat nem nekünk kell bejárni, hanem a tanulnivágyónak, illetve az utat nekünk is, de a sajátunkat, és nem másokét.. Hogy is nézne ki, ha a bárány alá oda lenne írva, hogy sasmadár?

Egybeeeolvadás

Mindegy egyes egyed születése pillanatátóll kezdve önálló tulajdonságokkal, saját karakterrel bír. Tehár jogosan mondhatja magáról azt, hogy a természet egyszeri és megismétehetlen alkotása.

Ráadásul az egyedfejlődés során egyre több tudást szerez meg, mely tapasztalatok még jobban megkülönböztethetik társaitól.

Aztán egyszer csak eljön az a pont, amikor rájövünk arra, hogy már annyira különbözünk mindenki mástól, hogy teljesen egyformák vagyunk.

 

Szembesülünk azzal, hogy igazából egyek vagyunk, csak az önző énünk tesz minket különállóvá. A következő logikus lépés éppen ennek az énnek, az egonak az elengedése. Ez a folyamat azonban koránt sem mondható egyszerű folyamatnak.

Egyrészt ragaszkodunk magunkhoz, én vagyok, mi lesz velem, ha feladom magam, és ott van az ismeretlentől való félelem is.

Viselkedéselmélet

Az ösöktől ránk marad bárányiratok nem  csak arra térnek ki, hogy milyen is a kapcsolatunk a bárányfelhőkkel, de a hozzájuk vezető úthoz is tanácsot adnak.

A szöveg több témakört is felölel, melyek nagy része a közös, békés együttélés alapköveit teszi le. Első és egyben az egyik legfontosabb dolog az, hogy el tudjuk fogadni a magunkat, és a másikat is.Enélkül a közös együttélés nem lenne hosszú idejű, vagy közös, vagy élet menne a kárára.

Valamint, ha eljutunk az elfogadás mezejére, akkor azt is észrevehetjük, hogy a másik birka, legyen bármilyen is, nem is rendelkezik hibákkal. Úgy jó, ahogy van, akkor is, ha néha olyan dolgokat tesz, amitől a báránybunda is égnek mered, de az ő döntése, hát legyen.

Fentuekből az is kiolvasható, hogy segítsük, támogassuk báránytársainkat, ha arra kérnek minket. Azonban nem szabad elfelejteni, hogy a segítségnyújtás is tele van buktatókkal, még akkor is, ha a legjobb szándék vezet.

Nem attól kell megóvni a másikat, hogy elessen, hanem az esés uán segíteni felállni, és átbeszélni a dolgokat. Hiszen ha el kell esnie, akkor így is, úgy is el fog esni, csak az esés nagyon hirtelen következik be, és nincsen rá felkészülve.

Emellett az se jelent igazán segítséget, ha saját ötletünket probáljuk a másikra eröltetni. Szép lesz, jól lesz neked, csak csináljad. Mi hiszünk benne, hogy az lenne, de a másik birka belső folyamatiat annyira nem látjuk.

---

Kép erdeteije

Újjá varázsolt

Beköszöntött megint az új év, bár ha megint az új év köszönt, akkor olyan új nem lehet, de most nem célom, hogy ezt a kérdéskört járjam körbe.

Az új évben új megváltó is jár, eljön a fekete messiás, valamint az új év mindig a változással akarja megkísérteni az ártatlan, de még a fekete bárányt is. Valamit lezárunk, és közben valami újat hozunk, és az évfordulót alkalmasnak szoktuk tartani erre.

A közhiedelemmel szemben az új év is pont olyan lesz, mint ahogy mi elképzeljük, illetve, ahogy látjuk. A múltba és jövőbe tekintésben egy közös nevező van, azon kívül, hogy csomó más érdekes, értékes dolgot csinálhatnánk, az pedig nem más, mint az elkövető.

Lehet szép, csillogó, vagy szürke. A tó vizébe nézve is minden bárány jól megvizsgálja az arcát. Kit látok, milyen arcot? Gondtalan nevető birka kékség, vagy villámokkal szegélyezett nehéz napok várnak rám?

Egy szó, mint, de az már minimum egy mondat, ragadd meg a napot, és a kecske két szarvát. Kalandra fel!