Beeerággal jöttem

Nem kell olyan nagyon a távoli múltba tekinteni, ha példát szeretnénk hozni a farkasok és bárányok között fennálló nem túl barátságos viszonynak. A mostani gyerekek meseként ismerik ezeket a történeteket, melyek valóban megtörténtek.

A két faj közötti viszonynak történelmi, sőt evolúciós gyökerei vanak, hisszen a táplálkozási más pontjain foglalnak helyet, és mégis találkoznak, ami nem tesz igazán jót a baráti viszony megteremtésének.

Kijelenthető, hogy a bárányok nem szeretik a farkasokat, hiszen megeszik sorstársaikat, más bárányokat.  A túlélés, és a farkkal fennálló ellenszenv miatt a bárányok mindenféle trükkökkel, praktikákkal keserítik meg a fenevadak életét.

Tehát elmondható, hogy nem csak a bárányoknak vannak negatív érzelmeik a farkasok irányában, de a farkasok is mély izzó gyűlölettel viselkednek bolyhos állatok felé.

Így volt ez bárányemlékezet óta. Egészen addig, amíg az egyik bárányban fel nem merült a kérdés, hogy mi mitől vagyunk jobbak a farkasoknál, ha ugyanúgy negatív érzelmekkel, gyűlölettel fordulunk feléjük?

A mi gyűlöletünk, érzelmeink miért lennének másik, jobban elfogadhatóak, mint egy másik falka hasonló megnyilatkozása?

Persze ez nem azt jelenti, hogy most a két fél egymás keblére borulva szedegeti a réten a virágokat, de a negatív érzések helyét átvette a megértés, elfogadás, ami azért lássuk be elég nehéz, hiszen a szemben álló érdekek ssznte feloldhatatlanok. Viszont talán már nem azt látjuk egymásban, hogy nekünk akarnak ártani, hanem saját megélhetésük miatt történik meg. 

Egymásra mutogatás helyett, átveszi a helyét valami, talán tisztelet a másik irányában.