Beeevárvány

 Bárányok a szabadban élve  járják erdőket, mezőket, legelőket, és hozzászoktak, hogy minden szép és sokszínű.

Fekete bárányok se lógnak ki a sorból, talán egy kicsit, de egyáltalán nem csodálkoznak, vagy rekesztenek ki másik bárányt, amiért máshogy néz ki, máshonnan jön, máshogy gondolkodik. 

A bárányok egyenlőek, közösen döntenek. Azt is tudják, hogy egy ellentétes vélemény, nem a birkák elleni támadás, hanem egy másik nézőpont. Nem mindenki látja úgyanúgy a dolgokat, és ez így van jól, ha a vélemények, érvek csapnak össze, és nem a bárányfejek.

Beee legyen veletek!

Beeeleolvastam

Bárányok között tartja magát az az elképzelés, hogy mindig érdemes, fontos, hogy az ember báránya tisztában legyen a legújabb szakmai trendekkel, információkkal.

Egy elmaradott, olvasatlan bárány elveszik, ha nem is válik analfabétává, de az információs társadalomban kicsit elveszettnek érezheti magát.

Ezek mellett még az ősi gondolat is ott lebeg a bárányok fejében: olvasok, hogy el tudjam felejteni.

Hiszen a túl sok információval telezsúfolt fej is csak visszatarthatja a tevékeny báránybégetést. A jóllakott bari sem dolgozik, hanem békésen heverészve piheni ki az evés fáradalmait.

Beee away

Bárányok közt járja egy régi mondás, még egy mondás a sok közül, mely szerint igazán jót beszélgetni azzal nehéz, akivel nem értünk egyet, sőt álláspontjaink leginkább szöges ellentétben állnak egymással. Azonban, ha sikerül megtalálni a közös hangot, akkor mindkét fél sokat profitálhat a dologból.

Az is elég tiszta alakot öltött, hogyha valaki rossz, más véleménye van rólunk, vagy a környezetről, vagy a világ bármely dolgával kapcsolatban, akkor az nem jelent megoldást, hogy kizárjuk őket az életünkből.

Bárányok békés szövetsége egytért abban, hogy a fenti lépéssel kis mértékben se lehet javítani a helyzeten, sőt inkább csak destruktív, romboló hatása van. 

Hiszen, ha kizárjuk őket az életünkből,. esélyt sem adunk arra, hogy megismerjenek, mi megismerjük őket, és a közöttünk húzódó lövészárkot betemessük. Ezen felül elutasító viselkedésünk erősítheti a másik gondolatvilágát, előítéletét, hiszen csak elutasítást, ne adja bárány lefarkasozást kap.

Beeeismeret

Manapság, ha az emberek a bárányokra gondolnak, akkor elöttük egy békés, nyájas élőlény képe rajzolódik ki. Ami valóban igaz is, azonban tudni kell, hogy nem volt ez mindig így. Sok bárányharapás szolgál örök emlékül ezeknek az időknek.

Bárány körökben járja egy mondás, egy elgondolás, mely szerint élve a báránybégetés is kacagásnak hangzik.

Legfontosabb dolog az életben az, hogy mindenki megismerje önmagát, tisztába legyen önnön képességével, és megtalálja magában a mit-miért örök kérdéssorra a választ. Ezért ezen az úton járva elég nem törődömnek, önzőnek túnhetnek, mintha minden körülöttük forogna. Az sem kizárt, hogy valójában.

Azonban, ha nem tudja valaki, hogy ő ki is valójában, akkor hogyan tudna bárki, bármi mást elogadni, segítséget nyújtani.

Másik dolog, hogy befogadniu, elfogadni sem tudnak semmit, hiszen nem tudják mire van szükségük egyáltalán, mit akar tőlük a másik, akkor is, ha csak segítő kezet szeretne adni.

Mindenkinek végig kell járni az önismeret rögös útját, de szerntem erről volt már többször is szó, de nem árt az ismétlés, főleg, ha a bárányok hallgatnak, és csak farkasüvöltés hallatszik a távolból.

---

Foto by

Boldog beeekeidő

A glenkilli bárányok mindig is értetlenkedve fogadták azt, hogy más teremtményei ennek a földnek, ahol ők is élnek nem képesek, vagy csak nagyon nehezen, akkor is rövid időre, hogy boldogan élvezzék az életet.

Hosszas beszélgetéseken. és vitákon túl arra a megállpodásra jutottak, hogy a boldogság elérésének egyetlen akadája van, egy szófordulattal élve: maga az ember.

Sok teremtménye ennek a földnek nem megélni, hanem megérteni akarja a boldogság titkát, és fejben akarja az elérni, aminek a valószínűsége elég alacsony, mondhatni nulla. Mindent tudni akar, mi mért és hogy történik.

Ha az adott pillanatban éppen boldog is, és észreveszi magán, elkezdi keresni az okokat, hogy miért történt ez meg. Egészen addig keres-kutat, amíg az érzés elszáll, vagy talál valami okot arra, hogy ne legyen az.

Valamint a gondolatban talált, okkal létező boldogság oka egyszer elmúlik, és akkor okafogyottá válik a boldogság, mint olyan?

Ezzel szemben a bárányok békésen legelnek a mezőn, isznak a folyó vizéből, és hagyják, hogy a boldogság megtalálja őket, és gondolanul, együtt élvezzék a föld nyújtotta örömöket.

Beeegó

Elmondható ezekről a szeretni való állatokról, hogy az aranyosság faktorukon túl elég önfejűek tudnak lenni, ami talán abból is adódik, hogy elég közeli ágon rokonok a kosokkal.

Makacsságuk mellett elég kitartóak is tudnak lenni, és nem hajlandóak elfogadni semmiféle segítséget sem. Hiába minden jó szándék, akarat, és a nyilvánvaló tény, hogy ez így nem fog menni.

Nem hajlandóak, nem tudnak segítséget kérni, de még elfogadni sem.

Sokszor a felajánlott segítséggel se tudunk mit kezdeni. Úgy érezzük megalázó, hogy kevesebbek leszünk tőle.

Ezt a képességet ugyanúgy meg kell tanulni, mint bármi mást az életben. Valószínűleg az egónak nem könnyű meghajolnia, és elfogdni azt, hogy nem képes mindenre egyedül is, hogy segítségre szorul.

Aki annak előtte lebecsmérlően nézett azokra, akik bizonyos helyzetekben egyedül boldogulni képtelenek voltak, lehajtott fejjel sompolyog oda, és teszi meg az első lépést.

Köszönöm!

Beeerággal jöttem

Nem kell olyan nagyon a távoli múltba tekinteni, ha példát szeretnénk hozni a farkasok és bárányok között fennálló nem túl barátságos viszonynak. A mostani gyerekek meseként ismerik ezeket a történeteket, melyek valóban megtörténtek.

A két faj közötti viszonynak történelmi, sőt evolúciós gyökerei vanak, hisszen a táplálkozási más pontjain foglalnak helyet, és mégis találkoznak, ami nem tesz igazán jót a baráti viszony megteremtésének.

Kijelenthető, hogy a bárányok nem szeretik a farkasokat, hiszen megeszik sorstársaikat, más bárányokat.  A túlélés, és a farkkal fennálló ellenszenv miatt a bárányok mindenféle trükkökkel, praktikákkal keserítik meg a fenevadak életét.

Tehát elmondható, hogy nem csak a bárányoknak vannak negatív érzelmeik a farkasok irányában, de a farkasok is mély izzó gyűlölettel viselkednek bolyhos állatok felé.

Így volt ez bárányemlékezet óta. Egészen addig, amíg az egyik bárányban fel nem merült a kérdés, hogy mi mitől vagyunk jobbak a farkasoknál, ha ugyanúgy negatív érzelmekkel, gyűlölettel fordulunk feléjük?

A mi gyűlöletünk, érzelmeink miért lennének másik, jobban elfogadhatóak, mint egy másik falka hasonló megnyilatkozása?

Persze ez nem azt jelenti, hogy most a két fél egymás keblére borulva szedegeti a réten a virágokat, de a negatív érzések helyét átvette a megértés, elfogadás, ami azért lássuk be elég nehéz, hiszen a szemben álló érdekek ssznte feloldhatatlanok. Viszont talán már nem azt látjuk egymásban, hogy nekünk akarnak ártani, hanem saját megélhetésük miatt történik meg. 

Egymásra mutogatás helyett, átveszi a helyét valami, talán tisztelet a másik irányában.