Körülmények áldozata

Tovább folytatva a megkezdett gondolatot, vajon a kudarcélmény túlélése minden esetben egyenes utat biztosít, hogy tanuljunk belőle, hogy legközelebb ügyesebbek, jobbak legyünk, vagy létezik az a lehetőség is, hogy az egész csak elfecsérelt idő volt?

Úgy gondolom, ha nem megfelelő módon állunk a 'bukásunk' megismeréséhez akkor annak feldolgozása, a tanulási folyamatba való integrálása se lesz használható.

Az első és legfontosabb dolog annak beismerése, hogy a történtekért nem rajtunk kívül álló dolgokat kell hibáztatni, nem mást tehet róla. Ameddig ez nem történik meg fejlődésünk erős ellenszélben próbál tovább haladni, hiszen megtetünk mindent, de ...

Ha eljutunk odáig, hogy igenis beismerjük, hogy valamit nem jól csináltunk, mi rontottuk el, akkor el lehet kezdeni elemezni a helyzetet, mit hogy miért kéne csinálni, hogy jobb legyen.

Kudarc

Életünk során nem sikerülhet minden egyes dolog, amibe belekezdünk. Többször, sokszor találkozunk olyan problémákkal, melyek megoldása lehetetlennek tűnik első látásra.

Azt azonban fontos az elején leszögezni, hogy ha valami nem sikerül, hibázunk, nem azt jelenti, hogy bénábbak, rosszabbak, vagy egyéb más negatív tulajdonsággal bírnánk.

Inkább arra mutat rá, hogy most hol tartunk, ha tudjuk az elérnivaló célt, akkor mit kell tennünk azért, hogy meg is valósuljon.

Maga a kudarc szó se igazán megfelelő, mert nem arról van szó, hanem visszajelzésekról, útmutató mit hogyan csinálj. Ha mindig csak pozitív visszajelzést kapa a birka, ügyes van, jól csinálsz mindet, akkor abból nem feltétlenül fog tanulni.

A bukás, az elrontott próbálkozás vezet az útra, hogy legközelebb meg tudjuk csinálni, de erről volt már egy rövidebb beeegetés.

Beeenáris

Mint a földi élőléyek többsége a bárányok is hajlamosak arra, hogy az életet nagyjából két színben lássák. Fekete és fehér, a jó és a rossz örök harca. Ha van sok finom illatos fű a réten, akkor az jó, de ha jön a farkas azt már nem szeretjük, nagyon nagyon rossz. Leegyszerüsítve, ami tetszik az jó, ami nem az rossz.

Pedig ha jobban körülnézünk, akkor láthatjuk, hogy nem csak nullából és egyből áll a világ, nem csak rössz és jó dolog létezik. Valamint minden egyes tárgy, élőlény tulajdonságait mi határozzuk meg, tőlünk függ, hogy milyennek látjuk őket.

Ráadásul mindezeket a dolgokat nem csak önmagukban kell, vagy inkább érdemes nézni, hanem mozgásban, folyamatában, összefüggéseiben is, ahol már egészen más színben tűnhetnek fel, nyerhetnek új értelmet. Akár hívhatjuk szükséges rossznak, vagy mondhatjuk, hogy minden rosszban van valami jó.

Azonban külön-külön nem mutatják meg magukat egészben, mint egy sorozat részei, egy-egy darab. Általában a bárányok elázni se télen se nyáron nem szeretnek, mert az ázott bunda viselet nem kényelmes, viszont az eső nyomán a fű is jobban erőre kap, finomabb lesz, zamata sokáig ott kísért.

Valamint a velünk történt dolgokat nem tragédiának, személyes támadásnak kell venni, hanem kicsit elfogadni azt, és egy kicsit elgondolkodni rajta. Ez azért is hasznos, mert életünkből a stressz egy részét ki tudjuk zárni, nyugodtabb, szebb életet tudunk élni, igyekezve levonni a tanulságot, és elkerülni a régi hibákat. 

Ha ez nem sikerül, akkor néha jön valami féle deja vu érzés: ezt már vaalhol láttam, hallottam, éreztem.

Beelet

Habár a bárányok földjén Hókuszpók neve nem cseng ismerősen, de ennek ellenére a bárányok élete sem csak játék és szórakozás.  Az élet természetéből adódóan a bárányok hétköznapjaiban is merülnek fel problémák feloldhatatlannak látszó ellentétek, örök harag effektusok.

Ennek tudatában nem meglepő, hogy néha a bárányok elgondolkodnak azon hogy milyen is jó lenne valaki másnak a bőrébe bújni. Hiába is félnek a farkastól, és szaladnak szerte széjjel, ha meghallják az üvöltését titokban fel is néznek rá, hiszen milyen erős, szabad.

Természetesen nem csak a farkassal cserélnének helyet, hanem miindenki a saját belső értékeinek megfelelően. 

Fontos észrevennünk, hogy nem csak a bárány lét küzd problémákkal, hanem az összes többi faj is, és amire felnézünk az csak egy álalunk elképzelt kép nem látunk bele teljesen az életükbe, nem tudjuk hogy milyen problémákkal küzdenek.

Ráadásul, ha saját életünkben nem tudunk érvényesülni boldogok lenni akkor miért lennénk azok valaki másnak a bőrében?