2015. február 16., hétfő

Próféta

Egy bárány se lehet próféta saját legelőjén. Mindig lesz valaki, aki irigykedik rá, nem érti meg, farkast kiált, és a történelmi tanulságok szerint vagy elűzik, vagy mártír halált hal.



Akármilyen jó szándék is vezeti a bárányt népe jó útra való térítése során, az ugyanúgy vezethet a farkas szájába is.

Egyrészt, bármilyen szép szavakkal írja le a lelkipásztornak nyírt bárány az igét, bégetése mégsem biztos, hogy érző fülekre talál, hisz egy-egy bégetés más tartalommal bír. Ezzel talán valamennyire összefügg, hogy az közvetíteni kívánt gondolatok nem biztos, hogy egyeznek a fogadó fél gondolatvilágával, s így jó szándékunk verekedésbe torkollhat. 

Valamint az önkéntes prófétákból önkényesek lesznek, ha szent szavaikat akkor is le akarják nyomni a bárány torkán, ha nem kíváncsi rá, esetleg más szellemi szinten áll. Szerintem erről a malacok tudnának mit mesélni.

Fontos tudnivaló tanulófélben lévő próféták számára, hogy ha a tanítvány megérik a tanok befogadására, akkor megtalálja a mesterét is. Ehhez kapcsolodóan fontos lecke, hogy nem konkrét útmutatásokat adjunk, hanem, hogy a felmerülő problémák miért jelentkeznek, mit jelentenek, hogyan lehet kezelni.

Az utat nem nekünk kell bejárni, hanem a tanulnivágyónak, illetve az utat nekünk is, de a sajátunkat, és nem másokét.. Hogy is nézne ki, ha a bárány alá oda lenne írva, hogy sasmadár?

2015. február 6., péntek

Egybeeeolvadás

Mindegy egyes egyed születése pillanatátóll kezdve önálló tulajdonságokkal, saját karakterrel bír. Tehár jogosan mondhatja magáról azt, hogy a természet egyszeri és megismétehetlen alkotása.

Ráadásul az egyedfejlődés során egyre több tudást szerez meg, mely tapasztalatok még jobban megkülönböztethetik társaitól.

Aztán egyszer csak eljön az a pont, amikor rájövünk arra, hogy már annyira különbözünk mindenki mástól, hogy teljesen egyformák vagyunk.

 

Szembesülünk azzal, hogy igazából egyek vagyunk, csak az önző énünk tesz minket különállóvá. A következő logikus lépés éppen ennek az énnek, az egonak az elengedése. Ez a folyamat azonban koránt sem mondható egyszerű folyamatnak.

Egyrészt ragaszkodunk magunkhoz, én vagyok, mi lesz velem, ha feladom magam, és ott van az ismeretlentől való félelem is.


2015. február 1., vasárnap

Viselkedéselmélet


Az ösöktől ránk marad bárányiratok nem  csak arra térnek ki, hogy milyen is a kapcsolatunk a bárányfelhőkkel, de a hozzájuk vezető úthoz is tanácsot adnak.

A szöveg több témakört is felölel, melyek nagy része a közös, békés együttélés alapköveit teszi le. Első és egyben az egyik legfontosabb dolog az, hogy el tudjuk fogadni a magunkat, és a másikat is.Enélkül a közös együttélés nem lenne hosszú idejű, vagy közös, vagy élet menne a kárára.

Valamint, ha eljutunk az elfogadás mezejére, akkor azt is észrevehetjük, hogy a másik birka, legyen bármilyen is, nem is rendelkezik hibákkal. Úgy jó, ahogy van, akkor is, ha néha olyan dolgokat tesz, amitől a báránybunda is égnek mered, de az ő döntése, hát legyen.

Fentuekből az is kiolvasható, hogy segítsük, támogassuk báránytársainkat, ha arra kérnek minket. Azonban nem szabad elfelejteni, hogy a segítségnyújtás is tele van buktatókkal, még akkor is, ha a legjobb szándék vezet.

Nem attól kell megóvni a másikat, hogy elessen, hanem az esés uán segíteni felállni, és átbeszélni a dolgokat. Hiszen ha el kell esnie, akkor így is, úgy is el fog esni, csak az esés nagyon hirtelen következik be, és nincsen rá felkészülve.

Emellett az se jelent igazán segítséget, ha saját ötletünket probáljuk a másikra eröltetni. Szép lesz, jól lesz neked, csak csináljad. Mi hiszünk benne, hogy az lenne, de a másik birka belső folyamatiat annyira nem látjuk.


Kép erdeteije