Beköszöntött megint az új év, bár ha megint az új év köszönt, akkor olyan új nem lehet, de most nem célom, hogy ezt a kérdéskört járjam körbe.
Az új évben új megváltó is jár, eljön a fekete messiás, valamint az új év mindig a változással akarja megkísérteni az ártatlan, de még a fekete bárányt is. Valamit lezárunk, és közben valami újat hozunk, és az évfordulót alkalmasnak szoktuk tartani erre.
A közhiedelemmel szemben az új év is pont olyan lesz, mint ahogy mi elképzeljük, illetve, ahogy látjuk. A múltba és jövőbe tekintésben egy közös nevező van, azon kívül, hogy csomó más érdekes, értékes dolgot csinálhatnánk, az pedig nem más, mint az elkövető.
Lehet szép, csillogó, vagy szürke. A tó vizébe nézve is minden bárány jól megvizsgálja az arcát. Kit látok, milyen arcot? Gondtalan nevető birka kékség, vagy villámokkal szegélyezett nehéz napok várnak rám?
Egy szó, mint, de az már minimum egy mondat, ragadd meg a napot, és a kecske két szarvát. Kalandra fel!
